Edda

Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok õrült, kicsit õrült.
A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit õrült.
Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozok,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem elõre.
Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Õrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen õrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de õrültet akarok!
Gyere õrült, gyere õrült, névsorolvasás,
Gyere õrült, gyere õrült, szükségem van rád.