Edda

Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörû, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égõ, forró testtel;
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
Õstõl örökölt a tûz, amivel átölellek,
Õstõl örökölt a tûz, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér elõbb oda.
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.
Látom a nappal, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tõlem? Csak nézlek, csak nézlek.
Vagy mondd meg, hogy tûnjek el, tûnjek el végleg!