Edda

Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Elõttem még oly sok év.
Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam, hova érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.
És jött egy furcsa érzés,
Vad erõvel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetem a Napot.
Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.
Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsõn ültem már,
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.