Alhana

[Siegl Andras]
Maganyos alak all fent a hegyteton,
Lagy szello fuj fele az erdo felol.
A melyben lent fekszik az egesz nagyvilag,
Elet s halal titkait mind ismeri mar.
Letunt, am buszke nep vegso sarja O,
Dalnok, s dalaban ott van mult, jovo.
Hosszu utja lassan, im mar vege fele jar,
Hisz fustot hoz a szel, es langol a hatar.
Egykoron az ember meg tisztelte oket,
A sarkanyok voltak az oregek s bolcsek.
Az eg s a fold urai bekeben eltek,
Az ember akkor meg nem rettegte oket.
Amikor meg nem volt celtalan gyulolet,
Hazugsag, hamis hit nem tepett lelkeket,
Josag es gonoszsag egyensulyban elt,
De sarkanyok haragjatol izzik most az eg.
[Ref.:]
Es szol a dal, szall az eg fele,
Az eletet viszi el holt foldek fele.
Es el a ver, a beket hozza el,
Letunt korok arnya uj eletre kel.
Im parazslo foldek: a tuz nyelve szolott.
Felperzselt erdok, izzo voros egbolt.
Sarkanyok langja emeszti el vegleg,
Hogy hamvabol keljen ujra tiszta enek.
A pusztulas kozepen buszken all a langban,
Duhos szelek hozzak hangjait dalanak.
A domb ahol all, az lesz vegso sirja,
De eneke a romlast orokre megirja.
Igy lett hat vege az utolso bardnak,
De dala megmaradt a kovekben, fakban.
Eneke atszall zold mezok folott,
Hegyekben visszhangzik, folyokban hompolyog.
Es ha neman ulsz, csendben, tan Te is hallhatod,
Mert bennunk el, csak bennunk, orokke elni fog..
[Ref.:]
Es szol a dal, szall az eg fele,
Az eletet viszi el holt foldek fele.
Es el a ver, a beket hozza el,
Letunt korok arnya uj eletre kel,
Uj remenyt hoz el.
[ Az Utolso Bard Lyrics ]